A világ a végzete felé rohan. Végigpillantva az emberiség történelmének folyamán nyilvánvalóvá válik, hogy a Homo Sapiens – ahelyett, hogy az évtizedekkel ezelőtt született sci-fi történetekben megálmodott futurisztikus csodavilágban élne – egyre mélyebbre süllyed a világban eluralkodó, ám saját, személyes környezetét is egyre inkább megmérgező, élhetetlenné tévő, mesterségesen gerjesztett káoszba, annak minden következményével; elmagányosodás, mentális problémák, szomatikus betegségek, környezeti-ökológia katasztrófák, és hosszan sorolhatnánk. Ám a globalista hatalmak – és kiszolgálóik, például a kisebb országok vezetői – nemhogy orvosolnák a problémákat, inkább azon igyekeznek, hogy kineveljenek egy gondolkodni-gondoskodni képtelen társadalmat, amely nem látja a pusztulást, nem lát a szórakozás és a fogyasztás rácsain túlra, vagy ha mégis… nos, talán jobb, ha nem, mert az ép elméje – esetleg az élete? – a tét.