"A Jupiter 16, miután megkapta a leszállási engedélyt, úgy hatolt át az ózonrétegen, mint egy erős hasmenéssel megátkozott rögbijátékos a zárt WC-ajtón: gyorsan és határozottan, semmi esélyt sem adva annak, hogy az egy pillanatra is megállítsa." Az űrhajó egy olyan földi disztópiába érkezik, ahol a meteoritok becsapódása ellen már tökéletesebb módszereket fejlesztettek ki, mint az ég bebetonozása. A regény főhősei azt kutatják, hogy egy jóérzésű ember mennyire fér bele ebbe a túlrendezett, baljós jövőképbe, ahol a falon lévő képre már nem azt mondjuk, hogy festmény, hanem azt, hogy holografikus kép, mert szeretnénk, ha az olvasó végig tisztában lenne azzal a ténnyel, hogy ez egy sci-fi regény, és nem valami sótlan előétel receptje…